Böjtöt ül szívemben egy új csend,
visszafogott gondolatok pihennek,
várakozás remeg az éjszakában,
hogy felragyogjon a fényesség,
míg én reszkető homályban merengek.

Ünnepnek készítek házat,
még csak képzeletemben - a tett várhat,
ábrándom fényesíti palotámat,
hogy méltón fogadjam, ki egyszer eljött,
Uramat, Királyomat,
nemzedékről nemzedékre új szívekben,
újra megszülető, Égi Ajándékomat.

S ebben a várakozás előtti csendben
minden bánatom becsomagolom,
egy kőkereszt elé leteszem,
hiszen megváltott vagyok,
egy életen át nem cipelhetem.

Öröm születik majd a szenvedés fölött,
mint magból sarjadó virág, új élet köszönt,
soha el nem haló Égi Üzenet,
várom Őt csendben, a reszkető homályban,
az Égi és Földi Gyermeket.

Várd velem te is, tedd le terhedet,
engedd, hogy átöleljen a Végtelen Szeretet!

2025. november 25.

TM