Sírkő minden egy kivágott facsonk
akár egy széttépett könyv vagy szótár
a tölgyek törzse új ágakat bont
hogy ne legyen a világunk sivár
az élet rajza koronákig ér
 az erdők vére smaragdzöld folyó
búvár vagyok és elsüllyedt hajó
a lombsusogás békés himnuszom
kitágul bordám csont-fehér rácsa
jegenyék kísérnek útjaimon,
rezgésük gyűjtöm emlék-kosárba
vélük lélegzik a testem kérge
megvédtek ők én is óvom őket
néma kínjuk mintha engem tépne
velük együtt fogadom a véget
egyik kidől másikat túlélem
sírkő mindegyik korhadó tuskó
közelségük a kezdettől érzem
fabölcső faágy majd fakoporsó.

2020. 08.30.