Egy teljesen átlagos hétköznap volt, talán kedd, amikor a kisdobozos Baracklé izgatottan kopogtatott be a két polccal lejjebb lakó szénsavmentes Ásványvízhez, és hadarva rákezdte a mondandóját:
- Hallottad mi történt? Gyümölcsteáék beszélték tegnap este felettem, hogy úgy tudják, felszámolják a mostani bérleményünket, ezt az élelmiszer diszkontraktárt, és mindenkit szétdobálnak a városban kérdezés nélkül! Nem tudom, te hogy vagy vele, de én nem szeretnék akárkivel osztozni a polcokon?!
   A Baracklének a szívószál is kidagadt az oldalán az izgalomtól és türelmetlenül hallgatta a Vizet, aki így válaszolt:
- Jobb, ha elébe megyünk a történéseknek és nem várjuk meg, amíg akaratunk ellenére költöztetnek minket! Legjobb volna szólni a barátainknak, és ma éjszaka akár el is indulhatnánk észrevétlenül! Ez esetben rendelkezésünkre fog állni a teljes holnapi nap, hogy új lakóhelyet találjunk magunknak! Megyek és szólok a többieknek is! Sötétedéskor indulunk, mielőtt a kapukat bezárják és bekapcsolják a kamerákat! A lebukást elkerülendő, figyelmeztetni kell a fehér csomagolásban lévőket, hogy sötétebb útitársat válasszanak maguknak, akik fedezni tudják őket! Értesítem a Tejet, hogy lehetőleg a Kakaóval induljon útnak, a Liszt pedig valamelyik teljes kiőrlésű sötétebb rokonával jöjjön és így tovább!
   A Víz nagyon elégedett volt magával, nem hiába volt híres a józanságáról. Határozott és megfontolt, mint mindig, de legalább lesz, aki vezeti a többieket.
   Így történt, hogy Budapesten a nap első sugarai egy furcsa menetet világítottak meg a körúton. Legelöl ment a mentes Ásványvíz, majd utána a többiek (már akiknek volt bátorságuk feladni a biztosat a bizonytalanért), nagyon elszánt kis csapatnak tűntek. Igyekezniük is kellett, mert Túró Rudi az összes tejes barátjával együtt azon aggódott, hogy megromlik a napsütésben, ha nem jutnak időben egy kényelmes, tágas hűtőbe. A Kalácsok és Kiflik pedig azon sopánkodtak, hogy ők kiszáradnak a melegben, sosem bírták a napot, csak addig szeretik a forróságot, amíg kisülnek, utána már inkább átok, mint áldás a meleg levegő. Egy szó, mint száz fogytán volt az idejük.
   Amint vonultak a tágas körúton, egyszer csak hatalmas óriásplakát állt az út mentén, rajta három betű ABC.
- Nézzétek! Ez valami új lakópark lehet, talán még vannak üres helyek számunkra, javaslom- nézzük meg! – tanácsolta az Ásványvíz, amire Rudi bőszen bólogatott, mert úgy érezte, hogy már gyöngyözik a csokoládé az oldalán.
   Határozottan léptek be a bejáraton és a látvány azonnal lenyűgözte őket. Tisztaság, tágas polcok és sorok, mindenki remekül elférhet majd a barátaival, rokonaival. Tejesék megnyugodtak a hatalmas hűtő láttán, ami csak úgy ontotta magából a frissességet, és a már ott lakó Joghurtok is barátságosaknak tűntek. Úgy döntöttek, hogy azonnal beköltöznek a Kalácsékkal és Kifliékkel, mert már ők sem bírták volna sokáig. Rögtön bele is ültek egy cuki kis terítővel bélelt puha kosárba. Egyetlen probléma adódott csak, nem jutott mindenkinek hely. Müzliék kiszorultak Szemes Kávéékkal együtt, pedig az utóbbiak bőszen mondogatták, hogy muszáj hűvösben maradniuk, nem pörkölődhetnek tovább. Csiga (a levestészta) meg olyan lassú volt, hogy esélye se adódott egy kellemes sarokra a sor végén. Mielőtt kitört volna a pánik, megszólalt egy mély, öblös hang a zöldséges pultnál:
- Ne civakodjatok, mellettünk építettek még egy tömböt, ott még biztos vannak remek helyek, csak kicsit kell sétálnotok és meglátjátok a nevét. Sok szerencsét!
   A remek ötlet gazdája a tavalyi év nyertese, Burgonya úr, akinek mindig mindenki szót fogadott hatalmas tekintélye lévén. Vöröshagyma elsírta magát ennyi jóság hallatán, ő mindig is ilyen szentimentális típus volt.
   Hát így történt, hogy mire a nap újból lement, mindenki megtalálta a maga helyét/polcát/kosarát, és azóta is boldogan élnek a világos, tágas, tiszta, hideg/meleg levegőn a polcok, állványok árnyékában, és örülnek annak, hogy nem féltek nekiindulni a világnak.

TM