Nagyváradi Püspök Úrtól
Történelmi Szent Lázár Ispotályos
Lovag Rend Lovagjától,lovagtársamtól.
Búcsúzni fáj,búcsúzni muszáj!
Búcsú Tempfli Józseftől.
Mikor megismertem
Az egész magyar sors sugárzott arcán!
Kedves, szomorú ember
Ki Isten szolgájaként egyengette az utat
Hogy könnyebb legyen elviselni
Elszakított magyarság fájdalmát, sorsukat
Mikor megismertem
Örült, hogy hozzánk tartozik
Nagy volt szívében az akarat és a Hit
Remélte, lesz még egyszer újra egy összekarolás
Hol egybe olvad minden, amit szétválasztották
Mosoly ült kedves arcán
Szavai,imái az Istenhez szálltak
Megváltást kért székely-magyarjainak!
Büszke vagyok, hogy Lovagtársamnak mondhattam!
Öröm töltött el, ha beszéltem vele, s hallhattam
S szomorúan, lassan eltelt egy értékes élet
Fájdalmas szenvedés, útja végett ért
Hozzám kegyetlen hír elért!
Búcsúzom, búcsúzni fáj!
Isten szolgája hazatalált!
Nekünk megmaradt küzdő emléke
Fájdalom, egy igaz ember elvesztése!
Búcsúzom, és bennem él a hit, a remény
Isten szolgálata nem volt hiába való tett
Tovább munkálkodik lelke
Az elszakított magyarságnak szűnjön szenvedése!
