Búcsúzik az ősz,
Természet színes ruháját levetette,
Napsugár behunyta szemét,
Ködfátyol ül a tájra sietve.
Én csak hallgatom, mit üzen a napsugár,
Kialudt fénye, s a ködös határ.
Távoli ködfátyol int felém,
S csak remélem, mi vár az út végén.
Színes falevelet sodor a szél,
Egy évszak most is véget ér.
Utolsó köd lehelete a tájnak,
S távolból már üzen a hideg tél.
Ősz, maradj még velünk - mondanám!
Színes ecsetű napsugár,
De a fák között köd párát lehel a szél,
Csend van mindenütt, senki sem beszél.
Rigó is elhallgatott, nem hallom énekét,
Egy-egy ágra némán repül,
S az őszi gesztenyesoron
Gondolataimmal szomorúan ballagok.
Vár rám ott a fény,
S a dér könnye hull
Az út végén,
S megszólal egy cinke búcsúzóul.
Mosonmagyaróvár, 2020. november 11.
