Egyik kezem a kilincsre ijed
   a másik a kezedet fogja,
   hallgatásunkban él vágyunk,
   és nézzük egymást fogvacogva.
   Lelkünk vásznából a csönd ujja
   rongycsíkokat hasogat,
   szemeink vonzzák egymást,
   csókok kószálnak a levegőben,
   s a fájdalom didereg a fákon.
   Farkasszemet néz velünk a perc,
   s nem tudjuk mondani:
   Isten áldjon!

   Mámor skálázik a szánkon, 
   testünkön verejtékcseppek.
   Kedves, fogd görcsösen a percet,
   számadással az tartozik,
   aki belénk csókolta a vágyat,
   aki káprázást lopott szemeinkbe,
   aki csinálta a szerelmes éjszakákat.
   Feleljen az,
   ki tüzes folyamot öntött
   ereinkbe, és lábainknak remegést adott--
   a szívnek vigaszt...
   Aki a csillagoknak utat parancsol,
   és harmatot küld a világra.
   Adjon mindenre választ az!

   Kedvesem,
   bűvölj álmot a vágy szárnyára,
   örömet, hogy súlyosabb legyen,
   hogy itt maradjon minden napon,
   minden áldott ünnepen,
   titokzatos életünkben a szerelem,
   hogy életünknek értelme legyen--
   ezen az úton: én veled, és te velem.