Ó azok a szép gyermek évek
Egymás után emlékké szelídülnek
Mint öröm ,kacagás
Tanáraink és a kirándulás

S egy kép fellebbenti a fátylat
Mosollyal ismered fel a tájat
A Bakony sziklás,erdős csendjét
A Cuha patak csörgedezését

Cuha,hol látszik kis vízesésnek
Hol patak, halkan simul szikla köveknek
Rajta mohával benőtt fa törzsek
Hídként szakadékot átívelnek

S a vad sziklák ölelése
Ördög árok vonz a mélybe
Emlékét őrzi egy kirándulás
Feledni nem lehet,oly csodás

Suhog a patak,lebben a pillangó tündér tánca
Mint elvarázsolt Óz csodája
A csendbe madár füttyent bele
S kakukk szól,megtörve a csendet vele

Majd vihar támad hirtelen
Vad erővel rohan át a hegyen
Cuha kilépve szikla medréből
Mint a gyermek anyja öleléséből

Ó,ti diákévek ,szentjános bogarak világításai
Soha nem feledett emlékek sokaságai
Valaki emlékszik-e még rátok
Vagy elvittétek magatokkal a tündérországot

Mit üzen még, nézem a képet?
Történetei emlékké szelídültek
Hallom,mint a Bakony echó kiáltásaink visszhangozza
Mint a vers,a múltat idézve visszahozza

/ Kőhegyi Ernő,Vörös József tanáraink
és szeretett osztálytársaim,osztálykirándulás emlékére

/ 1958. Mosonszentjános.- ma Jánossomorja./

 2015.12.14. Mosonmagyaróvár