Írjon nekem egy szép kedves levelet,
melyben lefesti Balatonfüredet,
mióta nem jártam ott, mi változott,
a sétányon harmonikás is játszott.

Járja e várost még az a kis vonat,
etetik e még a fehér hattyúkat,
körtemplomban most milyen a miserend,
most is veszik e hullámokba a csend.

Velős pirítósért, lépcsőt kell járni,
marad a vörösborból egy pohárnyi,
ott fent láttam vörös köves templomot,
lent nyújtott kezet, mit hullám ellopott.

Kikötői séta, rózsalugas alatt,
hol kicsi kacsója kezembe maradt,
kerekes "Kisfaludi" jár még Tihanyba,
igaz kerekét már nem gőzgép hajtja.

Legyen kísérőm, csókot is lophatok,
hol suttognak felettünk parki platánok,
leülünk a padra "Kálmán Imre" mellé,
legyen ez az est, újabb szép emléké.

Gyógytéren ott, épp akkor műsort adnak,
hagyjuk a padot, ne tűnjünk rosszaknak,
"Kossuth" kútnál iszom, egy-több pohárral,
majd boldogságot szedek, nagy kosárral.

Balatonfürednek ittam vízéből,
vendégmarasztaló három hetéből,
szívkórházban hol az ápolást kaptam,
kedves szép emlékeit magammal hoztam.

Barcs, 2020.10.24.