Nyári szünetekben, mindennap a strandon,
nem is kellett semmi, csak türcsi a parton,
ajkunk olyan sokszor kékre színesedett,
majd a napon lassan visszamelegedett.

Jó, ha tíz forint volt minden költőpénzünk,
néha a kasszánál ügyesen beszöktünk,
akkor jutott nekünk három gombóc fagyi,
meg az üdítő is, málnás ízű Bambi.

Májkrém volt a szatyorban, pár darab kifli,
ezt a strandon soha nem lehetett unni,
kiszívta ám a víz gyorsan a pocakból,
akkor is finom volt, ha kiszáradt a naptól.

Könyvet mindig vittem, az olvasást szerettem,
társaságuk ott volt táskában mellettem,
ha egyedül voltam, árnyékban olvastam,
hófehér lapjait szívesen forgattam.

Barátokkal vízben jó nagy gödröt ástunk,
messziről figyeltünk, néha sokat vártunk,
arra jött egy ember, ő volt az áldozat,
alámerült benne, ivott nagy kortyokat.

Gyűjtöttük a hínárt, magunkra tekertük,
vízisiklót a partra tekergőzni vittük,
kagyló vágta talpunk, fájósan nyomkodtuk,
pár napig a zoknit véresen hordoztuk.

Nem járunk már strandra, nagyon éget a nap,
hideg lett a víz is, bántja derekamat,
kőkemény a türcsi, kellene a nyugágy,
oda van a régi balatoni varázs.

TM