A nap búcsúzott az égtől,
Utolsó sugarát a Balatonban fürdette,
Tűzet szórt a Badacsony, s Gulács hegye,
Majd az est sötét takarót terített a földre.
Én magányosan álltam a parton,
Előttem nagy hullámok szaladtak tova,
Mintha a sóhajom vinnék a túlsó partra,
Éreztem, nem jutok én már el oda.
S már csak emlékképek maradnak nekem,
Az est sötétjében hiába keresem,
A távoli messzeségben millió fénycsillag ragyog,
S emlékeimmel a múltból egyedül vagyok.
Búcsúzom tőled, de búcsúzni fáj,
Nem látlak többet balatoni táj,
Szívem nyugovóra készül,
A szépséget s örömet viszem emlékül.
Isten veled, jó éjt, suttogom az estbe,
Búcsúzom elengedlek végre.
Holnap egy új nap jön az égre,
Lelkem a reményt fürdeti majd a fényben.
Siófok-Szabadi Sóstó, 2013. július 17.
(Érdekes véletlen... Másnap ott voltam a túlsó parton. László öcséméknél...)
TM
