Kéklő csillagutakon járok,
Körülöttem boldog párok
Egymásba olvadva, önfeledten,
S köztük én; számkivetetten
Utamat járom.

Beborítanak ezüstös csillámok,
Mind megannyi boldogság álmok,
Miket eltemettem rég idebent,
keresztek nőttek szép szívemen,
Őket gyászolom.

S jönnek jókedvű barátok,
Szívükben tiszták még a lángok,
S szárnyalni visznek engem,
Velük együtt újra emelkedem,
Újra álmodom.

Reményük az én reményem,
Hitem bennük, s az övék bennem,
Könnyű a lelkem, feledve a bánat,
A kidobott álmok megtalálnak,
Újra élek.