Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Barátságról... esteledve

Marika Lovász
Marika Lovász képe

Nehezen kötöttem barátságot... De őrzök emlékemben pár embert, akinek hiányával szegényebb lennék... Valószínű, hogy ők a barátaim... ma már nincs sülve-főve együttlét, de van telepátia, és akkor egy telefon... gyógyul tőle sérült, néha nagyon fájni tudó lelkem... És az is megesett, hogy egy ilyen barátomtól, egy egész életre szóló ajándékot kaptam...Felejthetetlent...

A barátság pályázatra írtam meg Lujza hagyatékát. Ez a hagyaték mára elporladni látszik, ám mégsem így van. Minap rámírt a hagyaték! Eljönne hozzám. S milyen érdekes, míg őt várom - tudom, hogy nem jön - aközben eljönnek mások. Mások, kikre nem is számítottam.

Jutka egykori osztálytársam, egyszerre csak becsengetett.
- Mondtam, hogy benézek hozzád, ha erre járok.
- Óh, hányan mondták ezt már! Jutka a közelünkben lakott, kicsit rokonságban is voltunk, anyai, nagymamai ágon, mindketten úgy emlékezünk, gyermekként az átlagostól eltérő volt kapcsolatunk. Amolyan baráti érzelem is összefűzött bennünket. Felhőtlenül, gyermeki örömmel beszélgettünk életünk alakulásáról. És persze a gyerekkori emlékekről is szót ejtettünk.
Nem tudom kihagyni, éppen készültem a patikába, mert kifogyott a szőlőzsírom, s ez a száraz tél cserepesíti a számat, hát mit hozott Jutka nekem? Egy kézműves citrusos ajakápolót! Igazolódni látszik hetedik érzékem, a telepátia. Pont azt kaptam, amire szükségem volt. Kellemes délutánt töltöttünk együtt . Szeretettel várlak máskor is Jutka.

Ma Marikát várom, aki másodszorra jön hozzám. Korábban soha nem ismertük egymást. Az internet hozott össze bennünket. Van közös témánk bőven. Vendégként várom őt, készülök az érkezésére. Ínyenc babsaláta, gyümölcsök, üdítök, van a kínálatomban. És izgulok kicsit. Nagyon szeretném elérni, hogy többször is eljőjjön hozzám.
Köztudott: nagy Varga-betűt írtam életem folyamán . Negyvenhárom évi távollét után döntöttem úgy, hogy idős napjaimat, éveimet, s majdan a már nemlétemet, szülőfalumban fogom tölteni. Ez a lehetőség megadatott, és ma pontosan ott totyogok az ősi birtokon, ahol első totyogó-potyogó lépéseimet megtettem. Jólesően nyugtázom e tényt, de beismerem ezen idő alatt gyökereim jelentősen kapaszkodtak más földbe, és most az itt megmaradt, gyermek-gyökerekből próbálok táplálkozni. Többé-kevésbé sikerül is, de érzem, ezek nem elég erősek. Már nem tudok asszimilálódni.
Miközben megtanultam hallani a falusi csend hangját, még erőst él bennem a városi zaj, benne kiemelkedően az a muzsika, amely hallatára elfeledkezem a világ rossz dolgairól, a gőgről, a haragról, a káros szenvedélyről, általánosan az erkölcstelenségről, lopásról, hazugságokról. Azt érzem, már cseppet sem hiányzik ez a muzsika.  Itt a szférák zenéjét hallgatom, mely örömet és nyugalmat ajándékoz nekem.

Marika egy darabka irodalommal érkezik hozzám. Kedvtelve olvasom verseit, hallgatom élményeit, emlékeit, a falunak abból a korszakából, amelyben nem voltam benne. Valahol távol, egy másik világban , másik dimenzióban léteztem. Ma ez a múlt az életemből.
Ami pedig mostanában történik körülöttem, igyekszem meglátni. A szépet, a jót, akkor is ha az néha méltatlanul csendes, már-már szinte észrevétlen. Amíg tehetem, szeretném észrevenni szülőfalum szépségét az esti fényben is...!  Úgy, ahogyan csak kevesek látják.

És közben Barátokra szert tenni a régmúltból, a jelenből...

Rovatok: 
Irodalom