Rég volt... úgy negyvenöt éve tán,
még egész fiatal lány voltam,
mint két piros alma fenn a fán,
vele együtt úgy álmodoztam.

Egy volt az álmunk, egy a vágyunk,
gondolatunk mindig összeért...
közbeszólt az élet, elváltunk,
s az érzés többé vissza nem tért.

Nem volt barátnőm, csak családom,
minden percem velük töltöttem,
valahol mégis, most már látom,
hiányzott valaki köröttem.

Kell egy kedves szó, egy baráti,
egy cinkos mosoly, kis nevetés,
amit nem érthet meg akárki, 
nincs titok, és nincs kételkedés.

Nem hittem, hogy ennyi év után
jó barátra találok egyszer,
hiszen csalódtam egykor, csúnyán,
más lett nálam az értékrendszer.

A barátság ritka, féltett kincs,
könnyen törik, óvd, ha teheted,
nem béklyó, nem kínpad vagy bilincs,
de érték, mit köszönök neked.

Sok szeretettel ajánlom barátnőmnek, Benefi Évinek

2017. július 22.