Fekete tükrén megcsillan a múlt,
tűje alatt egy régi vágy kigyúlt.
Sercen a lakk, s a porból a dal szinte él,
közben bennem szüleim ifjúsága kél.

Apám mosolya, anyám lágy szava,
ringat a dallam, mint az éjszaka,
s elrepít haza.
Nem csak zene ez, egy lüktető emlék,
bár megállíthatnám az időt,
s olyan lenne minden, mint rég.

Forog a korong, s a szívem beleremeg,
megidézve látom,
ahogy a dalra fényes, boldog arccal anyám
az ablakban mosolyogva mereng.

Minden karcolása egy titkos vallomás,
ebben a vén gépben él egy örök utazás.

TM