Kaptunk fehér takarót,
jégcsapok lógnak az ereszen,
végre befagyott a Balaton,
ahogy a régi teleken.

A nádasban manók lépdelnek,
ők az urai a csendnek,
s a tóban a jégkirály,
örül ennek a télnek.

A víz mélyén tündérek alszanak,
holdfény szánkózik át a tavon,
álmukban csillagot ringatnak,
míg tél uralkodik a strandon.

Napfény csillan a nádas szélén,
hallgat a part, pihen a szél,
titkot őriz, régi mesét,
léptünk alatt a sóhajtó jég.

Bent forró tea, kint fagyos világ,
szívekben tiszta csend,
a Balaton vastag páncélján,
most vidámság, mosoly terem.

Egy reggel majd felébred a fény,
és elolvad a varázs,
de aki így látta a Balatont,
annak megmarad a szép látomás.