Fehér fény ragyog az ablakon át,
Az esőcseppek egyre csak mossák.
A földben alvó elvetett magvak,
Így őket tápláló vízhez jutnak.
Eltűnt az ősznek színes világa,
Csak egy dália van a vázámban.
Füles pohárból tea illat száll,
Beteg szívemnek nagy nyugalmat ád.
Fehér fények egyre erősebbek,
Üvegen lefutó esőcseppek,
Az ablakon fényfüggönyt alkotnak,
És lelkembe belső békét hoznak.
Pihenek én is a természettel,
Elfáradó szívvel és testemmel.
Hallgatom az eső kopogását,
Villanó fénnyel táncukat járják.
Írta: Bíró Antalné
2019.11.09.