Ha köztük jársz, meghallod majd őket.
Fülelj kicsit, s hallani fogod te is a beszélő, öreg szőlőket.

Tudnak mindent, midőn
átmentek már sok szép időn.

Láttak kapáktól homlokokon csorogni sok verejtéket, s ahogy az idő emberek közé vert éket.

Látták, ahogy szántáskor a ló köztük elhaladt, mikor kapáláskor lecsúszott sonka, kolbász, s pár jó falat,
s azt is, ahogy utána Apámmal, Sógival, Ferkó és Pista bátyámmal megemeljük a poharat.

Látták, mikor a sok követ soraikból kihordani alig győztük, s mikor szüretkor tövüknél ebédre a gulyáslevest főztük.

Látták a sok falánk seregélyt, a bennük fészket rakó rengeteg hasznos tüneményt, a sok szőlőt szedő kezet, mik ritkán tartottak szünetet, s megéltek már megannyi szüretet.

Látták tőkéjükről a sok puttonyban pincébe távozó fürtöt, s utána azt is, mikor a belőlük készült borból a sok ember mámorban fürdött.

Eljutottak bor képében temérdek helyre, lehet, hoztak másnapi bajt jó pár fejre.
Megéltek sok szüreti mulatságot, pincékből hallották a sok vigasságot.

Láttak sok nagy telet, várták, hogy jöjjön megannyi kikelet.

Elmesélik neked, mi történt, mindazt, ha ott vesszőik közt sétálsz, s a pince előtt kezedben borospoharat ringatsz.

Látják azt is, ahogy feletted s felettük elmegy az idő, egyszer csak lemegy az őszi nap.

Nem lesz több szüret, nem lesz újbor, elfelejtjük az összes nyarat.

Nem beszélnek már az öreg szőlők.
Most már a Tik-hegyben száraz tőkék közt taposod a havat.
Megöregedtek, mint jó Apám, s minden parlagon maradt.

TM