Miért neveltetek
féltő oltalommal?
Embertelen emberek!
Talán azért, hogy
arénába hajtsatok?
Mi okotok rá, hogy
legyilkoljatok?

Nézzétek milyen
erős vagyok,
izmos hatalmas
nyakamra miért nem
tesztek hámot?
Dolgoznék rátok,
csak ne bántsatok!

Hiába minden
eljött a nap, délután
arénába visztek,
s átadtok annak,
akit hősnek hisztek,
pedig csak egy
díszruhás ripacs.

Kinek vörös pipacs
illene két kezébe
véres gyolcs helyett,
no emberek lehet,
tóduljatok Ti nézők!
Vérszomjas tömeg,
tetemre jöjjetek!

Nézzétek csak
bevágtatok, látjátok?
Hatalmas vagyok!
Figyeljetek, már
jönnek a gyilkosok.
Matadorok, pikadorok
És a főkolompos.

Ki nem lompos,
gyöngyös ruhájában,
pöffeszkedve pózol,
kalapját lengeti,
mindezt mélyen
meghajolva teszi,
ó de jól áll neki!

Hát rajta! Támadok,
s a két szemükbe nézek,
már ezer sebből vérzek,
a torreádor veres lepelbe
burkol, s egy kardot
Szívembe döf durván,
Zúg az Oléééé!!!, s
én öszerogyok némán.

Lábamra hurkot kötnek,
két ló húzza ki hullám,
a folyosón már vár rám
a mészáros, ki rögtön
szétkapja testem és még
ez esten jelen leszek itt,
mint finom beafsteak.

S ha megesztek,
torkotokon akadok,
mert én holtan is
egy bosszúálló,
semmit nem felejtõ,
vérszomjas, konok,
vad BIKA vagyok!