/Dezső Anna Ilona festményéhez/
Ó Te szegény bohóc!
Látom szomorú vagy
Kinek nyújtod csokrodat?
Arcod festett, könnyed pereg
Az idő már megint elbánt veled
Virágaid nyújtod bánatosan
Porond szélén szomorúan
Csokrod nem kell, adhatod
mind hiába!
Bús lelkedet senki nem szánja!
Állj fel bohóc, megint talpra !
Sebeid idő majd begyógyítja
Őszinte szíved nem kell már senkinek
Mosolyogj, mint, ha nem fájna neked
Porond szólít, van még időd
Addig kergesd el a szomorú felhőt
Mosolyodat más is várja
Légy a közönséged csalogánya!
Énekelj vagy bolondozz
Csak fájó könnyet ne hullajts
Hozz örömet ne bánkódj!
Mert, ha jó kedved nem mutatod
Festett arcod sem ragyog
Eljön egyszer, akit vártál!
Két karoddal magadhoz zártál
Virágaid szerte szórod
Fájó szíved megnyugtatod
2015.12.01 Mosonmagyaróvár.
