Emlékszem arra a napora, amikor sok-sok évvel ezelőtt megismertelek. Az internetem elromlott, telefonáltam a szolgáltatónak, s Te jöttél megjavítani. Már akkor meglepett a segítőkészséged. Beszélgettünk erről-arról, én elkotyogtam, milyen jól esik, hogy szinte soron kívül jöttél., hogy rossz így egyedül, mert igazából én nem nagyon értek az informatikához, a számítógéphez.

Te pedig - mint aki talán évek óta ismer - közölted, hogy ha már itt vagy, átnézed a gépemet, nincs-e valami egyéb probléma. És javítgattad...legalább másfél órán keresztül...pedig ez aztán nem volt kötelességed.

Felhozódott a FÚSZ, az újságíró iskola. Mondtad, hogy ez Téged is érdekel... és ekkor megpecsételődött egy - úgy érzem , mély barátság közöttünk. Együtt mentünk fel Pestre, végig beszélgettük az utat, és kiderült, mennyi mindenben egyformán gondolkodunk. Aztán bekapcsolódtál az életünkbe úgy, ahogyan a mai napig ezt kevesen tették a FÚSZ-on belül. Sose kértél semmit, sose vártál semmit, amit tettél, önzetlenül tetted. Ha problémám volt, jöttél mindent félre téve, akár éjszaka is. Rád mindig lehetett számítani, akár a szövetséggel kapcsolatosan, akár a magánéletemben.

Sose vágytam fiú gyermekre - mindig lánypárti voltam -, de amióta ismerlek, sajnálom, hogy nincs egy ilyen fiam, mint Te. Mostanra már "fiamként" tekintek Rád, azzal az őszinte, tiszta anyai -baráti szeretettel, amit a mai világban nehezen lehet feltalálni. Bármikor találkozunk, megdobban a szívem, és átjárja valami furcsa melegség... mint egy Édesanyának, amikor szerett fiát meglátja. A Te baráti szeretetedben még sohasem csalódtam, pedig mennyi mindent - jót, s rosszat - végig éltünk. Te kitartottál hittel, szeretettel, és bizalommal a FÚSZ mellett és mellettem. 

Ott voltál akkor is, amikor beteg lettem, aggódva, féltve - mint egy igazi gyermek -. Ha nem vettem fel csak egyszer is a telefont, már szinte kétségbe voltál esve, hogy nincs-e valami baj...

Nagyon büszke vagyok, hogy a Barátod lehetek, és büszke vagyok arra, hogy Te is bizalommal vagy irántam, ahogyan kedves, bájos feleséged - Kincső - is.

Szeretlek Téged, mintha a fiam lennél, és szeretem Kincsőt, és szívemből kívánom, hogy a Jó Isten adjon Nektek hosszú, boldog életet. Kívánom, hogy még sok-.sok születésnapodon köszönthesselek magam, kis családom, az egész FÚSZ, és a Magyarerő "lakói" nevében, akik élvezhetik munkád gyümölcsét, ezt a szép honlapot, amit megterveztél, amit elkészítettél, és amit "felügyelsz", hogy működhessen.

A Jó Isten adjon Neked (és kis családodnak) olyan boldogságot, amilyent szívemből kívánok Neked!

                      Őszinte, tiszta anyai-szeretettel:  Zsuzsa