Drága Mindannyiónk NAPSUGARA, Ildikó! Boldog születésnapot!

Égre tekintettem,
lelkemből kibuggyant.
Égő, forró, könnycsepp,
szám szélére csurrant.
Kesernyésen sós volt.
orromban feszített,
permetezve takart,
ködfelhőt terített.
Ott fent a magasban,
felhőket oszlatott,
gyémántcseppeket szórt,
láncokat koptatott.
Sötét uralmával
lelkeket bezártak,
melyek magányukban,
dideregve fáztak.
Titkos imádsággal,
Égieket kérték;
- TE tudod egyedül,
URUNK, mi az érték!
Hozd el NAPSUGARUNK,
ébresszen fel újra.
Életfényünk tüzét,
ismét lángra gyújtsa!
Legyen rajtunk áldás,
forró édes csókja!
Mit reánk lesütve,
arcunkra csókolja!
Minden hajnalt szentelj
születésnapjává,
Te tetted Ildikót,
TEREMTÉS ANYJÁVÁ.
Bocsásd meg vétkeink,
rosszat cselekedtünk!
Megbocsátásodként
ragyogjon felettünk.