Boldogság nekem a tavasz csendje,
A tavaszi virradat zenéje,
A pacsirta trillázó éneke,
A virágnyitogató méhek zümmögése.
A gyors patak vidám csobbanása,
A nyári nap érlelő ragyogása,
Az őszi bágyadt napsugár búcsúzása,
Szívemet éltető természet körforgása.
De mindez csak veled,
Soha, soha nem nélküled.
Lelkemnek magasröptű szárnyalása
Biztató szavaidtól ihletet várja.
S ha nem vagy velem,
Árva, s nem nyílik szívem.
Nem látom a tavasz, nyár, ősz, tél
Ezernyi csodáját,
Nem hallom a madár boldog dalát,
Nem érzem a tavaszi szellő simogatását.
Beborul, komor lesz az ég,
Vad, zord felleget űz a szél.
Dörgő villámok cikáznak felettem,
Szivárvány színében sem gyönyörködik lelkem.
Szívem bús magányba szédül.
Nem látom a csillag hullását az égről.
De ha hallom kedves hangod.
A tavaszt a hideg tél után elhozod.
A madár is vígan zengi énekét.
Virág nyílik, virágos az erdő a rét.
Lelkemben egy új dal muzsikál.
Egy dal, ami csakis feléd száll.
A boldogság ismét veled rám talál.
Mosonmagyaróvár, 2016. február 2.
TM
