Mariska: Aggyon Isten Boriskám! Gyűjjön, üjjön le, pihennye ki magát és meséjjen, mi újság van, má egy hete, hogy nem talákoztunk!
Boriska : Aggyon Isten Mariskám! Ahogy mongya, egy hetet töltöttem a gyerekeknél, de ölég is vót belőle, vágytam vissza az én kis falumba, a nagyvárosbu.
Mariska: Hát mér? Nem vót ott jó magának?
Boriska:  Két-három napig jó vót, de aztán hallottam, hogy a vőm azt kérdezi a jányomtu, hogy anyád nem tuggya, hogy mi a magyar közmondás?
Mariska: Milyen közmondást?
Boriska: Azt barátném, hogy akármillen kedves vendég, három napig untig ölég!
Mariska: No, de illet? Aztán maga mégis maradt? Nem gyütt haza?
Boriska:  Nem. Gondútam, hogy jól kitolok vele, még maradok egy kicsit.
Mariska:  Oszt az unokák nem marasztalták?
Boriska:  Nem. Mentek a maguk dógára. Megették a csokit, amit vittem, oszt azt se kérdezték, hogy na, hogy vagy öreganyám? Meg aztán itthonhagytam a zuramat. Jaj, tuggya Mariskám, hogy millen árva a lelkem, ha nem vagyok itthon?
Mariska: Nem ollan árva az, hé!
Boriska:  Hogy érti ezt Mariskám?
Mariska:   Má, hogy én? Nem értem én azt sehogy, csak megint előbbre jár a nyelvem, mint az eszem.
Boriska: (felpattan) De az istenit, most má mongya, ne idegesítsen, mer itt helybe megüt a guta!
Mariska: Csak azt mondom, hogy vót annak komája, a pájinka, no meg a borosbutykos.
Boriska: Má azt hittem, hogy megint belécsimpaszkodott az a riherongy csámpás Rozi.
Mariska.  Juuuj! Csak ne kérdezett vóna rá Boriskám?
Boriska:    Osztán má mér?
Mariska:  Azér, mer ollan gyehenna természetem van, hogy a legkedvesebb barátnémnak se tudok hazudni.
Boriska: Má mi a rossebnek kőne hazudni?
Mariska: Mer, ha azt mondom, hogy nem tudok semmirü, az má hazugság lenne, mikó ezzel a két gülü szememmel láttam. Innen ne mehessek el, ha nem igaz, na!
Boriska: Hejnye, hogy szakadna le az ég, a kutyák játszanak a csecsével, hogy a…
Mariska: (közbevág) Jaj Boriskám, ne átkozóggyon, mer még télleg megüti a guta, és akkó mi a francot csinálok én itt magával?
Boriska: Na, de csak kerüjjön a szemem elé az a vén csirkefogó! Má az idejit se tudom, hogy mikó simogatott meg, mindig fáradt, csak döglik, de a Rozihó nem fáradt, hogy a ragya verje meg, mind a kettőt!
Mariska:Ne mérgelőggyön má, hoztam egy kis kontyalávalót, kóstojjuk meg, hátha jobb kedvünk lesz!
Boriska: Köszönöm, elfogadom. De az én uram ne várjon engem haza, mer kinyitom a számat, ha hazaérek, az hétszentcség!
Mariska: (tölt) Egésségünkre! Én meg itthon unatkoztam, míg maga odavót.A tévét nézegettem, főleg azokat a sókat.
Boriska: Milyen sókat? Rászórta a sót a tévére és törlés közben nézegette? (nevet)
Mariska: Dehogyis! A Mónika-sót, meg a Klaudia-sót!… Boriskám! Ha maga azt hallaná, hogy ott m,iket mondanak? Nem vagyok má sűdő jány, de biz még én is elpirútam.
Boriska: Gondujja Mariskám, hogy űk is elpirútak?
Mariska: Nem hinném, de a zuram nagyokat röhög, hogy én még az illen műsort is megnézem.
Boriska:Most haggyuk a tévét! Van valami újság a faluban? Aj jobban érdekel.
Mariska:Azt hallottam, hogy állapotos az alvégesi Tóthék jánya.
Boriska: Aztán kitü Mariskám?
Mariska: Na, ez az Boriskám, amire űk se tuggyák a választ.
Boriska: Láttya, Mariskám, ez má jobb hír, mint ami a tévében van.
Mariska: Hallottam én még mást is.
Boriska:  Aztán mit Mariskám? Beszéjjen má kend!
Mariska:Képzejje! A polgármester jóban van a jegyzővel!
Boriska: Ne mongya má! Eláll a pisim! Mind a kettő férfi!
Mariska: Nem a mi jegyzőnkkel Boriskám! Hanem a szomszéd falu jegyzőjével!
Boriska: A multkó azt hallottam, hogy a két falu egyesül.
Mariska:  Na láttya Boriskám! Űk má egyesűtek.
Boriska:  Hogy mik vannak? Ezekér a pletykákér  má érdemes vót hazagyünni.
Mariska: Ja. A mút héten vótam az orvosná, fájt a hátam, meg a mejjem.Oszt le se köllött vetkőznöm. Fölírt valami pirulát és kész. Bezzeg a szomszédék Julcsájának le köllött vetkőzni, pedig csak a szeme fájt. Igaz ű még csak húsz éves, én meg má egy kicsit elmútam.
Boriska: Ó Mariskám, csak egy picurkát, most éjjük a másodvirágzásunkat. Megfordúnak még utánunk a férfiak.
Mariska: Pláne akkó, mikor gyüvünk a bótbu a nagy cuccal, hogy elkáromkoggyuk magunkat: a rosseb egye meg, most sincs aki segiccsen, a zurunk meg, vagy döglik, vagy kocsmázik.
Boriska:Így van ez má Mariskám. A kis nyugdíjunkat nagyon hamar elkőttyük,
Ulyan drága a bótba minden. Ruha má nem kő szerencsére, az a pár rongy má ölég, élelemre meg talán még futtya, ha nagyon beosszuk.
Mariska:Reménykeggyünk Boriskám, hogy még sokáig beszégessünk, pár év múlva más világ lesz itt, aszt mongyák a népek!
Boriska:Hogyhogy más világ? Mire gondul Mariskám?
Mariska:Boriskám! Hát nem tuggya? Megyünk a zunióba!
Boriska: Ja? Azt hallottam, de azt is, hogy jó fő köll kötni a gatyánkat, de még a bugyinkat is!
Mariska:  Nem baj barátném! A kettőnk baráccsága, még a zunióban is megmarad!
Boriska: De jól aggya Mariskám! Ammá szentigaz! Na, Isten álgya!
Mariska:  Isten megálgya Boriskám!