A természet temploma
Hol a bükkfák égig érnek,
nem hajolnak meg a szélnek,
levelek közt napfény csillan,
táncot lejtve tovaillan,
a ciklámen lehelete
utat mutat, erre gyere,
itt leled meg a templomot,
mit a természet alkotott.
Lombkorona a kupola,
hangja, akár lágy fuvola.
Nincs itt freskó, tornya sincsen,
mégis jelen van az Isten.
Dombok óvó ölelése
forrást vigyáz sok-sok éve,
mely mindenkit megvendégel
kristálytiszta, hűs vizével,
nem számít, ahogy kinézel,
egyenlő vagy, nincs kivétel.
Szeretetet hirdess, adjál,
s legyél hálás, hogyha kaptál!
Hívő lelkek összegyűltek,
Szűzanyáról szólt az ünnep.
Hozzá szállt az ima, ének,
visszhangozták dombvidékek.
Hálát adva érte, s kérve,
ne felejtse el e népet,
Boldogasszony, égi anyánk,
Tiéd vagyunk mi s a hazánk.
Zalalövő, 2021. szeptember 12.