Nézem a tájat, nézem a szépet,
Szívemben visszatér, felsorol emlékeket.
Mint diáklány, s mint sportoló, itt de sokat jártam,
Szent Margit kápolnát mindig megcsodáltam.
Szökőkút fogadott, ahogy a szigetre betértem,
Hableány szobor, kis halastó közepében.
Napsugár ragyogott a Duna vízében,
A csend átkarolt, útjaim felidézem.
Szép épületek köszöntek vissza,
Nagybátyám csónakja ringatózott a Duna ölében.
Nemzetiszín zászló kitűzve rajta szépen,
Vadgalamb turbékolt a fák sűrűjében.
Én boldog voltam benned, szép fővárosom,
Sok jó barátot ismertem meg életutamon.
Margit szigetre, ha tudok, betérek,
Visszaköszönnek szép családi emlékek.
A hableány most is ül tavacska közepében,
Aranyhal úszik a nádas szélében.
Teknősök vidáman lubickolnak a tóban,
Vízililiomok közt megbúvóan.
Margit szigeti uszodában tanult úszni Roland kisfiam,
A hableányt, s a tavat megcsodálta boldogan.
Elszálltak az évek, ötven is egymás után,
Emlékképek visszatértek, köszönöm hableány!
Mosonmagyaróvár, 2024. június 2.
