Péntek délután van, csúcsforgalom. A város tele van emberekkel, valami műsor véget ért, mindenki hazafelé tart. A buszok egymás után jönnek, sorra elnyelik az emberáradatot. Aztán begördül a megállóba a következő járat. Már nem is áll be a busz táblához, hátrébb marad. Elindulnak az emberek az ajtóhoz, várván, hogy kinyitja a sofőr, de bizony nem teszi. Megvárta amíg az utasok rájöttek, nekik kell kinyitniuk. Szerencsére adott gondolkodási időt, nem hagyott ott csapot, papot. Végre feljutunk és csak reménykedünk benne, hogy ha időben jelzünk, akkor le is tudunk szállni. A megszokott, unalmas, bevált módot felülírva, felrázott bennünket a szürke péntek délután hangulatából.
   Azért bízunk benne, nem gyakran futunk össze vele.