Ne félj te kis árva lélek
Nem éltél hiába,
Céllal születtünk
Ebbe a világba.

Emeld fel a fejedet,
Ne a porba nézz,
Lásd meg az égi fényeket,
Kik lámpások sötét éjeken.

Végtelen útjelzőként világítanak,
Segítenek abban,
Hogy célba juttasd magad.
Az elmúlás, a galád, felütötte fejét,

Riogatva körbe forgatja szemét.
Ne félj tőle, nem bánt
Láncos kutya ő.
Ki ha enni kap, megnyaldossa

Gazdája kezét.
Feladatunk végtelen,
Az időnk kevés,
Sietnünk kell cselekedni,

Mint ki bátor, s tettre kész.
Dolgavégezetlen nem megyünk mi el,
Szembe nézünk azzal,
Mit még tenni kell.

Mire van még időnk,
Arra van erőnk,
Nem előbb, nem később ,
Csak hogy célba érj.

Buzdító akarat, mi a mennyekig kísér,
Erőt adott neked, s bátor tetteket,
Megerősítette, fájó szívedet.
Erőt adott neked

A hosszú út előtt 
Hogy leróhasd háládat,
A Teremtő előtt...