Fényceruzának rajzából maradt egy emlék,
csőszkunyhót kukoricaszárból készítették,
két nagyapám is volt itt őrzője szőlőnek,
kilátogattunk, köszönet szép őszidőnek.

Két gyermek romantikája régi fényében,
az akkori korszaknak, szép ölelésében,
ó gondtalan gyermekkor, térj vissza egy szóra,
emlékezzél a hívó ti-táti füttyszóra.

Az én gyermekkorom vágya, úgy elbitangolt,
míg ügyes nagyapám, hol ezt vagy azt barkácsolt,
így sokszor egy-egy alkotása elvarázsolt,
mint házikenyér kunyhónál, madárlátta volt,

Szőlők sora között két diófa állt,
szüretkor noha, izabella megkínált,
kukoricaszárból mikor hegedű készült,
hangjától a sok seregély megszédült.
 
Most azon a helyen van Könyvtár parkolója,
valamikor bölcsőde, ma tudás hordozója,
mámoros ifjúság, bolhapiac árúja lettél,
mint árú cikk, érdekesség múltba vesztél.

Barcs, 2020.04.15.