Nem, nem sikerül többé,
hiába próbálom én ostoba –
az életben csak egyszer van
mindenkinek igaz Karácsonya.
Csilloghat ugyanúgy,
lehet akár folyton gazdagabb,
de ami a szívet rabul ejti,
mind közül csak az az egy marad.

Valamikor az eszmélés határán,
mikor az angyal inkább mese,
felsejlik a kegyetlen törvény,
hogy az irányítást végleg átvegye.
A gyermekkor tündérkertje
akkor virágzik egy fájdalmas szépet,
amit az úti viszontagságok sora
majd a temetőkertig tépked.

Nem tudni már, mi volt a fontos –
süteményillat, vagy szerető vigasz,
a szülői ház különös békéje,
vagy a ki sem mondott egyetlen igaz?
Azóta azt keresem folyton,
s az évek közben egyre kergetőznek –
végül magammal viszem azt az egyet,
ha majd az idő vadjai legyőznek.

2017.12.25.