Jártál e ezüstpatak partján,
ahol muzsikál a tarajos hullám,
hol a virágok néked nyílnak,
sűrű lombok téged bujtatnak.

Vagy jártál e amott a rónán.
hol gémeskút pihen lustán,
ahol a poéta verset ír neked,
kérdi, vagyok e kedvesed.

Jártál e még messze amott,
hol a liliomok nyílnak,
kelyhüket kitárva kínálják,
a tűző perzselő Napnak.

Vagy ahol rózsaszirmokból,
van kitűzve párnád,
életed legszebb álmát,
e szirmok közt álmodnád.

Barcs-1969.