Dús harmat csapódott nyári hajnalon,
mint vízpermet a parti kőhalmazon,
az a sok megannyi gyémánt csillogás,
korai fényben a sűrű pislogás.

Ásító álmomat dörzsölöm szememből,
nem tudok kimaradni a küzdelemből,
hosszú éveken nappalt-nappal követett,
majd egy idő után, éjt-éj gyűrögetett.

Söprögetett porszemekből hegyek lettek,
volt e haszna sok-sok cselekedetednek,
terméketlen talajon volt a maghintés,
haszon csak annyi volt, mint egy kézlegyintés.

Aztán jött a hír, ég Patkó Bandi fája,
belül izzott, füstben áll lombkoronája,
döbbenet, hogy így ez lesz saját fejfája,
hatos út, híres több százéves csodája.

-írta-Varga István-Barcs-2019.08.17.