Pálinkás Jó reggelt kíván a magány,
már csóválja farkát tarka kiskutyám.
Épp le, vagy felfelé kanyarog a spirál,
üres a hűtöm, ma semmit nem kínál.

Loptam az éjjel pár kopott csillagot
az égről, majd velük világíthatok,
ha felhősek, borúsak a nappalok,
érzem, nehezen, de menni fog.

Tojásrántotta, meg kenyér, villa kés,
délután vár rám az újabb temetés,
egyre több a halál, kevés a születés,
hátat fordított a hűtlen teremtés.

Arcomon páráll pár szemtelen könnycsepp,
helyére teszek írást, verset, könyvet,
az álmos világ még egy nappal több lett,
csökken a többlet, de ez meg nem törhet.

Mit nekem nyavalyák, öreg kólikák,
pipafüst édesít melankóliát,
utcák tócsait a szelek felisszák,
indulok a partra, hátamon iszák.

Jó reggelt búbánat, langyos szerelem,
ne forduljatok gonoszul ellenem,
arról súgjatok, búgjatok énnekem,
milyen lesz a napom, maradék életem.

Jó reggelt angyalok, zsibbadt emberek,
sárguló nádasok, sápadó berek,
amit csak tudok, majd mindent megteszek,
holnap is mondhassak Jó reggelt Nektek.

2015. 01. 17.