Mért loholjak vágyam csalfa képzetében,
S a valóság csapdájában, mért merüljek el,
Mért higgyek a világ önző, hazug felében,
Mikor a vég itt van egészen közel. 

Igaz vágyak hazug bolondja lettem,
megírt a sors, gyűrött rongyos lapon,
a mondat végén a pontot kerestem,
szoborrá meredtem repedt talapzaton. 

Szádhoz hajoltam, csókot láttam ott,
lennék lelked hithű igaz szerelmese.
Csapdát állítottam akkor ott legott,
Nem figyeltem, s én léptem bele.

TM