Néma csend borult a tájra
A város a szemét behúnyta
Eljött a forró napok éjszakája
Nehéz lett a lét, az emberek álma....
Én, aki örültem régen,
Fényt tervezhettem városokban és vidéken.
Most lekapcsolom az esti fényt...
Legyen minden embernek fény a remény...
S csak imám mondom...
Istenem, legyen az embereknek fény,
E forró napokon irgalom..
S a Duna, s a többi folyó hozza bő vízét....
Mert víz és fény nélkül, megáll az élet..
Nem lesz elég kenyér az asztalon..
Az emberek szíve szomorú, s nincs irgalom..
Sem szó, sem vigalom...
A csend ránkterítette fátylát..
Sír a gyermek, aki sötétet lát..
S nem tud vígaszt adni a család!
Csak, ha eljön a fény, kicsalogatja mosolyát..
S most írom soraim, üzenetem...
Nem hoz eredményt, csak az összefogás!
Magyar ember összefog keményen,
S Isten is így ad rá áldást!
S, ha eltűnik a csend és a sötétség..
Ránk ragyog az igazi fény,
Vízzel telve hömpölyögnek a folyók...
S nyugalomban kinyílik a szeretet virág...
..
Mosonmagyaróvár. 2026.08.03.
Dáma Lovag Erdős Anna verse.
