Az est fekete fátyolt terít
Az ég boltazatján
Fogyó Hold egyre halovány
A csend átkarol a néma estben
Millió gyertya fénye lebben
Emlékezés útját járva
Elveszett szeretteinkre rátalálva
Isten velünk van e csendben
Vigaszt nyújt a végtelenben
Virágillatot lenget a szellő
Mikor az est észrevétlen eljő
Az áhítat néma, csendes
Felettünk csillagözön ragyog
Itt semmibe vesznek az álmok
Fájó szívek válaszra várnak
S megyünk a szeretet ösvényein csendben
Emlékeink nem feledve
Istentől vezérelve
Egy titkos remény hitbe
Mert nem haltak meg ők
Gondolatban bennünk élnek
Ez ad vigaszt a léleknek
Zarándok utunk a csendes temetők....
