Olyan nagy itt a csend.

Gyötrőn nyugtalanító,
mindennek hátat fordító,
arcunkba némán ordító,
tágra nyílt szemünkbe köpő, 
kilátástalanságot suttogó,
vészjóslón vádló e csend.

Olyan nagy itt a csend.

Nesze fültépőn cseng.
Vágyol egy kis zajra,
egy halovány kacajra,
dalra, min lelked elmereng.

Olyan nagy itt a csend.

Mindenki elszorult torokkal
várt valami jobbra,
persze nem vertük dobra,
hogy szebbre vágyunk
és tán a mi világunk lesz,
világnak világa, virágnak virága...

Látod, csak a csend nem árva.
Mi itt élünk átkos némaságba',
önnön magunkba zárva.
Szemünk még egyszer égre néz,
nehéz terhünket elássuk a múltba.

Hallod Barátom?

Olyan nagy itt a csend...
Jó lenne élni újra...