Csendben jön a hajnal fénye,
nem kérdez, csak átölel,
szívedben halk zenére
egy új nap énekel.

Lépteid, bár fáradtak,
valahová mégis visznek,
mögöttük ott marad
ereje a várakozásnak, hitnek.

Ne félj attól, ami már volt,
elmúlt, mint az esti szél,
de ami benned ébred,
az biztosan örökké él.

Ha néha elhomályosul az út,
és nem látod, merre menj,
csukd be egy pillanatra szemed,
látod, a válasz már megjelent.

A válasz, ami benned pihen,
mint patak az erdő mélyén,
csak súg neked a csend,
egy szó lesz, vagy egy érzés.

Ha mégis eltévedsz a zajban,
és túl sok lesz a miért,
emlékezz, nem kell mindent tudnod,
elég, ha a szíved megért.

Ott van benned a felelet,
minden múlt és minden út,
mint magban rejlő végtelen erő,
mi egyszer úgyis hazajut.

És ha végre megérkezel
egy rég várt, tiszta helyre,
rájössz majd, az egész utad
önmaghoz vezetett a csendbe'.

TM