Lehull a nap fáradt fénye,
lágy szellő simítja a gondokat,
halkan megpihen a táj,
csillagok gyújtanak álmokat.

Házak között a csönd jár,
a szív mélyén rend lesz és béke,
megül a tiszta lelkeken
az este ölelő körébe'.

A hold ezüstöt csorog,
ahogy az idő sétál,
jó némán ücsörögni,
míg elcsitul a világ.

A fák lombjai álmot susognak,
az éj kiteríti palástját,
az ember lassan hazatalál,
elcsitítva zajló világát.

Csendben minden seb gyógyul,
míg meleg derű lobban,
és ahogy mélyül a sötét,
angyalok nevetnek a sarokban.

TM