A csendből este nő,
puha, sötét palást,
s a gondolat, mint árnyék,
halkan melléd sétál.

Közben nincs kérdés,
csak a lélegzet,
pillanat, mely őriz,
és álmodból ébresztget.

Egy vékony fonal
köréd tekeredik,
s mit nem mondasz ki,
magától repedezik.

S ha eloldod a fonalat,
szétfoszlik az árnykép,
benned marad a csend,
ez a hajnali ajándék.