Csendmanó hintán ring ide-oda,
holdfényből fonta kis sapkáját.
Nem szól, csak dúdol, nincs zenebona,
majd becsukja lassan ablakát.

Piheg a ház, az ágyban a párna,
bújik a csend hűs paplan alá.
Szuszog az este, halványul árnya,
csillag sem fénylik, nem csacsog már.

Lépte is nesztelen, mint a felhő,
árnyékot hint a padlóra lent.
Csendmanó suttog: „Az álom eljő,
lásd, a vén Hold is már lepihent!”

Csak hallgasd, amit sohasem mond el,
s őrzi hűen az éji rejtélyt,
hisz minden percben, mikor átölel,
a csend ringat el — s kíván jó éjt!

2025. július 5.