Nekesdfalván lakott az én kicsi barátom Peti. Ez a fiúcska arról volt híres, hogy imádta a cseresznyét. Alig várta, hogy kertjükben megérjen ez a finom gyümölcs. Amikor már pirosodni kezdett türelmetlenül toporgott a fa körül. Édesanyját szünet nélkül nyaggatta, mikor lehet már megkóstolni a kertjükben lévő hatalmas fa termését.

– Türelem, kicsi fiam. Türelem. – nyugtatta az anyja. – Annak is eljön az ideje. Úgy jó a cseresznye, ha jól megérik és ropogós. Még várni kell néhány napot, hogy ehess belőle!

A kisfiú nem tudott várni. Amikor édesanyja nem vette észre kilopózott a kertbe, és egyenesen a cseresznyefához futott. Elhatározta, ha megérett, ha nem ő bizony megkóstolja, és jól teli tömi vele a bendőjét.

A fa ágai majdnem a földet súrolták és így könnyen elérhette halványpiros gyümölcsöt. Igaza volt édesanyjának, még néhány napot várni kellett volna. De mit tegyen, ha annyira szereti. Nem tud várni napokig.

Izgatottan nyúlt az első szem felé, amikor különös dolog történt. Annyira meglepődött, hogy majd leült a földre. Az egyik cseresznyéből egy aprócska ember ugrott elő és harsány hangon mondta:

– Megállni! Nehogy egy szemet is levegyél! Tudd meg én vagyok a cseresznyekirályfi, és aki a birodalmamat bántani merészeli, annak velem gyűlik meg a baja.

Peti sehogy sem értette, mi ez a dolog. Még sohasem hallott a cseresznyekirályfiról. Hogyan lehetséges ez?

– Hol van a birodalmad? – kérdezte a kisfiú.

– Itt ebben a cseresznyében – mutatott az egyik nagy, már majdnem piros szemre. Ebben lakom és itt van a birodalmam. Közepén pedig áll a csodaszép, kacsalábon forgó váram. Te még nem láttál olyan szépet, mint az. Bizonyára szeretnéd látni saját szemeddel is. Ugye?

Naná, hogy Petit érdekelte a dolog. Ezért mindjárt rá is vágta:

– Igen, nagyon szeretném látni azt a várat. De hogyan tudnék eljutni oda?

– Mi sem egyszerűbb annál – mondta a cseresznyekirályfi. – Csak csukd be a szemed és számoljál háromig.

Peti becsukta a szemét és háromig számolt.

– Egy, kettő, három.

Alig, hogy kimondta három, máris benntermett a cseresznyébe és ott is egy nagy virágos rét közepén, ahol egy domb tetején pompázott a cseresznyekirályfi vára.

Valóban olyan szép volt, hogy ilyet Peti még mesekönyvben sem látott. Ami, a legkülönösebb volt, a várban minden ropogós cseresznyéből volt. De még a kacsaláb is. Amerre csak nézett a kisfiú mindenhol cseresznyét látott. Annyit ehetett, amennyit csak bírt. Mindjárt ki is használta az alkalmat és tömte magába a finom gyümölcsöt.

– Vigyázz! – szólalt meg egy kis idő múltán a királyfi. – Nehogy pocakod megfájduljon. Csak módjával.

Peti nem hallotta, amit újdonsült barátja mondott. Hogyan is figyelne ilyenkor ilyenre, amikor annyi cseresznyét ehet, amennyit csak akar. Tömte magába a sok piros ropogós gyümölcsöt. Maga volt a mennyország a cseresznyekirályfi birodalmában.

Még sohasem érezte magát ilyen jól, mint itt. Nagyon boldog volt, hogy új barátra tett szert.

– Te, miért nem eszel? – kérdezte Peti a mellette álló királyfitól.

– Akkor eszek cseresznyét, amikor csak akarok – válaszolta mosolyogva. – Nálunk egész évben van cseresznye, nem úgy, mint nálatok.

– Még télen is? – csodálkozott el a kisfiú.

– Országunkban nincsen tél. Itt mindig ilyen szép idő van. Állandóan érik a cseresznye.

– De jó lenne itt lakni! – sóhajtott egy nagyot Peti és újból egy csomó cseresznyét magába tömött.

Látszott rajta, hogy már nem is kívánja, de ennek ellenére nem tudja abbahagyni. Mintha attól félne, hogy elfogy. Pedig, ha körbenézett, mindenhol hatalmas cseresznyefákat látott telis-tele rengeteg gyümölccsel.

– Vigyázz, mert még megárt a sok cseresznye! – figyelmeztette barátja. – Gyere, menjünk be a várba és játszunk valamit!

– Mindjárt megyek, várjál még egy kicsit! – mondta Peti és újabb szemeket gyömöszölt be a szájába. – Még ezt a néhányat bekapom, amelyek itt ezen az ágon pirosodnak. Imádom a cseresznyét. Bárcsak nálunk is egész évben teremne! Olyan jó lenne!

A királyfi hiába figyelmeztette, hogy megárt és megfekszi a gyomrát, Peti nem fogadott szót. Csak ette és ette a cseresznyét.

– Majd meglátogatsz máskor is és akkor is ehetsz, amennyit csak akarsz.

– Mindjárt megyek játszani. Csak még ezt a szép, piros cseresznyét.

Akkor valami olyan dolog történt, amire a kisfiú nem gondolt. Váratlanul hasába szúró fájdalom nyilat bele.

– Jaj! – szisszent fel.

– Mi az? – kérdezte a királyfi.

– Nem tudom, fáj a pocakom, és hányingerem van.

A királyfi Petire nézett és látta, hogy az elsápadt. Annyira fájt a hasa szegénykének, hogy valósággal összegörnyedt. Nem tudott felegyenesedni.

– Haza akarok menni – sírta el magát.

A cseresznyekirályfi is nagyon megijedt. Félt, ha édesapja megtudja, hogy egy kisfiút hívott Cseresznyeországba, akkor nagyon kikap. Tudvalevő, hogy országukba földi ember nem léphet be. Már bánta, hogy megszegte ezt a törvényt. Ha ez kiderül, akkor egész életére egy kukacos cseresznyébe lesz száműzve.

Gyorsan kellett cselekedni.

– Mondd azonnal: egy, kettő, három! – utasította Petit. – Visszaküldelek a te világodba. Nagyon kérlek, senkinek ne beszélj, hogy nálam jártál!

– Még édesanyámnak se? – gördült sírásra az ajka.

– Igazából még annak sem lenne szabad. Nem bánom, neki mégis elmondhatod. Egy édesanyának, mindent kell tudni kisfiáról. Különben is, tiedé mindig olyan megértő, ezt egy kismadártól tudom. De másnak egy kukkot se! Megértetted?

– Meg – nyögte Peti.

– Akkor mondd gyorsan: egy, kettő, három!

– Egy, kettő, három…

Ahogy kimondta, máris a kertjükben volt a cseresznyefa alatt. Éppen jött az édesanyja.

– Mi történt, Petikém? – ijedt meg a fához érő nő. – Olyan rosszul nézel ki.

– Fáj a hasam és hányingerem van – pityeredett el a kisfiú és szorosan édesanyjához bújt.

– Ugye, ugye megmondtam, nem szabad éretlen cseresznyét enni?

– De hiszen én nem is éretlen cseresznyét ettem – próbált védekezni – A cseresznyekirályfi hívott meg birodalmába és ott lakmároztam be finom, piros, érett cseresznyéből. Olyan jó volt és annyit ehettem, amennyi csak belém fért.

– Látom, és ez lett az eredménye. Sipirc, be a házba, és elhívom a doktor bácsit, hogy vizsgáljon meg. Szerintem pár napig nem kell cseresznyét enned.

Így is lett. Az orvos gyomorrontást állapított meg és néhány napig Petinek diétáznia kellett.

Mire meggyógyult a kertben a cseresznye is beérett. Pirosan, nagy szemekkel kacsingatott a kisfiúra

– Édesanyám, most már ehetek belőle? – kérdezte Peti.

– Igen, de csak annyit, amennyi jólesik. Nem szeretném, ha megint beteg lennél.

– Ne félj, édesanyám, megtanultam a cseresznyekirályfinál, nem szabad mindent egyszerre felfalni, mert akkor megfájdul a pocakunk. De azért nem bánnám, ha nálunk is egész évben lenne cseresznye, mint Cseresznyeországban.

– Ez miatt ne búsulj, ha leérik a cseresznye, akkor majd jön a barack, körte, alma, szilva, szőlő és még sokféle gyümölcs. Ha csak ez a gyümölcs lenne, hidd el előbb utóbb beleunnál és egy idő nem bírnál enni belőle. – mondta Peti édesanyja és fiacskája fülére akasztott egy pár piros cseresznyét.