Megissza a kávéját először,
aztán lassan, megfontoltan rágyújt,
majd ránéz a repedt, koszos tükör,
látja, az arca színe már a múlt.
A ház elé a kukát kihúzza,
összenéznek a szomszéddal vadul,
kinyílik a kopott postaláda,
keze csekkek, újságok után nyúl,
olvasmánya lesz az ország mocska.
Útját elállja egy méla, csiga,
de őt elhagyja ereje, hitte,
merre, hová kéne indulnia,
mire közeleg a végtelen este.
Divatos lakhely most a csigaház,
nem hallatszik szegények sikolya,
kiket a kor megöl és megaláz,
lelkeken nyálas csíkokat hagyva.
Már rég elhagyta fényes köveit,
kezében szétesik a parittya,
léte senkinek semmit nem segít,
mi lehet a csigaember kudarcának titka.

2014. január 26.