Oly sokszor vártam,
hogy megcsörrenjen a telefon,
s egy ismerős hang beleszóljon.
Nem kívántam nagy dolgot,
csak annyit, kérje bocsánatom.
Nem tette meg, hiába vártam,
sebzett szívemmel az égbe szálltam.
Majd itt a földön csigaházam
gyorsan magamra zártam.
Nem engedek be többé senkit soha,
hisz az élet oly sokszor mostoha.
Kint hagyom a külvilágot,
ami nem az én világom,
inkább nézegetem a legszebb virágom.
Benne sohasem csalódtam,
virágzik nekem minden hónapban.
Kis virágom, drágaságom,
te vagy vigaszom és boldogságom.