Eldobott, még füstölgő csikk,
körbenéz, talán szégyenli,
de győz az örök szenvedély,
bár körmét kissé égeti.

Földöntúli boldogságát,
már egy szippantás meghozta,
tovább lépdel földre figyel,
tán még valaki eldobta.

Messziről, vágyódva nézi,
a megállóban cigizőt,
ha a busz most ide érne,
maradna abból a kicsiből.

Szerencséje nem hagyja el,
befordul a helyijárat,
a félig szívott dohányból,
kortyol tüdejére párat.

Lehajtott fejjel tovább megy,
vállán a szenvedély terhe,
amit nem tapostak össze,
megbújik a kabátzsebbe.

Szorgalmasan szedegeti,
más elhullatott morzsáit,
megszámolja az apróját,
és elballag a kocsmáig.