Csókod még itt őrzöm titkon a számon,
összekócolt hajadba temettem álmaim,
fagyos reggelekbe vonszolom világom,
hol vagytok meg nem élt édes vágyaim?

Még a nyári mezők mézízű illata leng körül,
mikor mosolyod volt nekem a horizont,
lelkem a lelkedbe ekként vigaszért merült,
míg a szerelem halkan kettőnk közé osont.

Lassan dér lepi be az aranyló mezőket,
a hideg szél búg fülembe, hol egykor sóhajod,
fogom kezed, ne hagyjuk veszni jövőnket,
s leszek a sötétségben fénylő csillagod.