Éjjel, ha felnézünk a bársony égre,
Nevetve hajolnak ránk a csillagok,
Fénykarjaikkal szelíden becéznek,
S közelben szállnak az őrző angyalok.

Közéjük úszik néha egy villanás,
Fénycsóva hasítja bátran az eget,
Mint szívünkből felszökő víg dobbanás,
Álmaink felé nyújt segítő kezet.

Nézd, ahogy most boldogan nekünk ragyog,
Ajándék ez a lágy, meghitt pillanat,
Kívánjunk merészet, álmodjunk nagyot,
Csillagok fénye most szívünkbe szalad.