A birodalom kibővítésével elkezdődött egy új, varázslatos világ, melyben összeolvadtak az egek, és ezüstkék ragyogás borított mindent. A szelek tánca pedig beillatozta az egész csillagrendszert. Olyan barátságok születtek, ami aranykapukat nyitott a számukra. Melyek megmutatták nekik azokat a világokat is, amik létezése eddig titok volt a számukra. Így ismerték meg a varázslók birodalmát.
Ott bármihez értek, önmagukat látták viszont. Olyan volt az egész, mint egy tükörváros. Először furcsa volt mindenkinek belenézni, hisz egy teljesen más arc nézett vissza. Amin igencsak meglepődtek. De senki nem ijedt meg, hisz bármilyen arcot láttak, a szemébe mindig jó volt belenézni.
Jót is mosolyogtak, hisz volt, akire egy boszorkány köszönt vissza. Volt, akire pedig egy szakállas vén apó. Hihetetlen volt számukra, míg végül találkoztak magával, a varázslóval is.
A varázsló először a csillagok gyermekét vette szemügyre. Hisz ez a találkozás nélküle nem jött volna létre. Tünde a nagy kerek szemével a szemébe nézett, a varázsló pedig megsimogatta az arcát és azt mondta neki:
- Te egy csoda vagy.
Alighogy ezt kimondta a varázsló, pillangók kezdtek szállni körülöttük. Ami számukra egy új megismerés is volt egyben. Hisz sosem láttak még pillangót. Utána a többieket is jól megnézte magának, és nekik meg annyit mondott:
- Ti mindannyian a szeretet gyermekei vagytok.
Alighogy ezt kimondta, el is tűnt, és hirtelen otthon találták magukat. Egy kulccsal a kezükben. Hirtelen egy ajtó jelent meg a semmiből. Amit az a kulcs nyitott. Kinyitották, és egy hatalmas zöld bolygót láttak, amin minden csupa zöld volt. Rajta egy hatalmas építménnyel, ami olyan magas volt, hogy szinte az égig ért. Az épületből feléjük szállt három hatalmas madár, akik hátukra vették őket, és elvitték ahhoz az építményhez. Ott ahogy leszálltak, már várta őket a bolygó királya és királynője. Beinvitálták őket otthonukba, ahol megismerkedhettek a könyvek világával.
- Mik ezek? - kérdezték.
- Könyvek.
- És mire valók?
- Arra, hogy ismereteiket bővítsétek. Nálunk sokféle könyv van. A gyógynövényektől, más világok elfeledettnek hitt kultúrájáig. Meg akarjátok ismerni őket?
Nagy bólogatás követte a kérdést.
És igaz, hogy nem tudtak olvasni, de ott, azon a bolygón a könyvek megelevenedtek előttük. Kinek-kinek6 érdeklődése szerint. Olyan tudást kaptak általa, amitől úgy érezték, sokkal többek lettek, mint eddig bármikor. S amikor befejeződött a tanulás, csillogó szemekkel köszönték meg, hogy ennek részesei lehetettek, kapott mindenki egy-egy könyvet és elindultak együtt hazafelé.
Otthon még sokat beszélgettek, megosztották egymással a tanultakat, és elhatározták, hogy megtanulnak idővel olvasni is. Olyan volt számukra az a bolygó is, mint egy csoda.
Hisz a szívük vezette őket oda.
TM