Ha összeroppan világod, nem bírja terhét,
emeld akkor is magasba szemed,
lelkedben kioltatlan forróság táncol,
szorítsd össze akkor is kezed.

Egyik lábad a másik után,
járj, keresd meg a helyed,
de ne higgy senkinek,
ez a világ akkor is tied.

Megpróbálják elvenni tőled az erőt, mi hajt,
ne hagyd abba, te csak énekeld a dalt,
mert soha, semmi nem reménytelen,
te csak higgy magadban hűségesen.

Tedd a szívedre kezed, ugye tudod, hol a helyed,
nem a porban, vagy lent a sárban,
hanem fent a magasságban,
ott várnak a fénylő csillagok, mindegyik csak rád,
neked ragyog.