Csillagok között nem fúj a szél,
csak a csöndet hallhatod,
a végtelenben ragyog a fény,
és nincsenek rossz napok.

Szárnyak nélkül lehet szállni,
hangtalanul énekelni,
az univerzum dallamát
még így is felfedezni.

Nem kell lélegezni,
sem öregedni,
csak szállni a térben,
és elcsöndesedni.

Ha megérint a fény,
átölel, felragyog,
utat mutat lelkednek,
nem kísérnek árnyékok.

Mert a csillagok közt van
maga a létezés,
és határtalan lesz majd
minden emlékezés.

TM