Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Csipke Rózsa /4.

szeda2
szeda2 képe

Másnap reggel korán felkerekedett, hogy ismét bemenjen a városba, de mielőtt bármihez is kezdett, szeretett volna a kedvenc lován kis időt az erdőben tölteni. Most, hogy az utolsó főiskolai megmérettetésére készült, szüksége volt az erdő magányára, a csendre, az időnkénti erdei zajokra.  Bement az istállóba, az ajtót kinyitva, megcsapta az állatok tömény, ismerős szaga, a felforrósodott levegő. Az ajtót kicsit nyitva hagyta, hadd áramoljon be a friss hajnali levegő. Hozzáértő kezekkel nyitotta ki a lóállás ajtaját, és odalépett élete első- és legkedvesebb lovához, a hűséges Favorithoz.  Édesapjától kapta, amikor még kiscsikó volt. Együtt vészelték át ezeket a nehéz és igen hosszú éveket.  Szokásához híven, átölelte lova nyakát, és magához ölelve suttogta el neki, ami a szívében volt. Ettől, mindig megnyugodott és erőt merített. Szakértő kezei végig simították, a ló nyakát, gerincét, oldalát. Mennyire szerette érezni a ló érzékenységét. Minden érintésére összerezdült, majd farkát meglegyintve, vidáman végig sepert a lányon. Mint aki azt akarja mondani, - gyerünk! Mi lesz már? Mikor indulunk? - Kicsit átdörzsölte egy puha kefével a szőrét, hogy felfrissüljön a ló, és rutinosan, hamar felnyergelte. Tudta, hogy nem sok ideje van, de meg akarta járatni mindkettőjüket.  A ló, már ismerte az utat amerre járni szoktak, és boldogan indult előre. Mostanában elég ritkán van ideje a kedvenc paripájára. Ezt meg is beszélte a hűséges Favorittal, aki helyeslően fogadta a bocsánatkérést, és mint akinek ezzel el van rendezve a dolga, vidám ügetésbe kezdett a kora reggeli napsütésben.
- Csodálatos napnak nézünk elébe Favorit! –mondta a lónak, és ettől rögtön jó kedve kerekedett. Nekilendültek a széles erdősáv ösvényének, melynek két oldalán lehajló ágak és sűrű bozontos bokrok szegélyezték az utat.  A paták kopogása, kicsit felverte a csendet. Imitt-amott, egy-egy fácán csapat futott át előttük, szökellő őzek hangjait hallotta. A csodálatos madárdalok, füttyök, trillák kíséretében haladtak előre. Egy távoli patak csobogását hallotta. Boldog volt ezektől a hangoktól. Ébredezett az erdő. A vadon hangjai ismerősek voltak számára. Nem félt, és bízott jó lovában. Hol lassabban, hol gyorsabban haladtak, az idő egy-kettőre elszaladt. Gondolataiban elmélyedve,  lova mozgására figyelve, alig vette észre, a távolban felhangzó éles hangot. Egy hím farkas hívta párját. Összerezzent. Ettől  felébredt, és hazafelé vették az irányt. Igen, hamar eltelt az idő, most már sietősen kell indulnia. Hazaérve, elrendezve lovát, elbúcsúzott tőle, és a karámba kiengedve hagyta magára. Gondolatai, már egészen máshol jártak.  Alig várta, hogy túl legyen a legfontosabb és egyben utolsó feladatán, amin minden múlik, a diplomavédésén!
     Indulás előtt, még meglátogatta az idős házaspárt, és közben bekapta a reggelijét is, amit Sara beletuszkolt. Beindította dzsipjét, és kifordulva az erdei útra, sietősen haladt az országút felé.
Útközben átgondolta a legfontosabb feladatokat. Tudta, hogy már csak ez a nap választja el a továbbhaladástól, így alig várta, hogy túl legyen rajta.
Felkészült amennyire csak tudott, de szíve a torkában dobogott, amikor belépett az épületbe. Mi van, ha leblokkol és elszúrja az egészet? Nem volt ideje sokat aggódni, mert ekkor szólították.  Bátran, és örömmel ment.
     A tanárok kezében ott volt a szakdolgozata, amit éppen lapozgattak és halkan beszélgettek. Elképedve hallgatták a minden részletre kiterjedő előadását és igazából még számukra is sok hasznos, és „új” ismeretre tettek szert ennek a fiatal lánynak a beszámolójából. Mert ez már nem is felelet volt. Ez, az életének csodás fejezetei, amik teljesen beleillettek abba a képbe, amire kíváncsiak voltak.  Szinte észre sem vette és már kint is volt a folyosón.
Az egyetemen nem sokan végeztek ezen a szakon, így tudta, hogy hamarosan meg tudja az eredményt. Alig egy hét telt el, amikor hívást kapott. Megilletődve, kis szorongással várta az eredményhirdetést.  Remélte, hogy a végeredmény, nem tartja vissza az utazástól.

Folyt.köv.

Rovatok: 
Irodalom